Mi is volt itt ami eltünhet..

Kézzel faragott favilla.

Ez a szerszám a Nagygeresdi Falumúzeumban volt.

Mikor került oda?

Azt már lehet soha nem tudjuk meg. A Fénykép bizonysága szerint alig több egy méternél a hossza. Nem egy magas felnőtt ember méretéhez készült. Lehetett ajándék Nagyapától Unokakának.

A nyél egyben a középső ága a villának. A szemből baloldali ág egy kicsivel hosszabb mint a jobb oldali (Felül a nem használatos oldalán). Az összefogó keresztfa meg kettő helyen köti össze a ágakat. 

Ránézésre egy nagyon régen készített eszköz. Nem valószínű hogy mesterember munkája volt. Egyedi darab. Kár hogy nem tudjuk Ki készítette Kinek?

Ez az eszköz tételezzük fel hogy1972-ben, de lehet hogy 1965-ben került a Múzeumba. Előtte sem vol fényes emberkéztől simára kopott eszköz. Igaz szú rágta volt, de  megfogható kézben tartható állapotban volt a többi fa eszközzel együtt.

 

 

A fénykép nem a legjobb, nem mutatja az összeállítás módját, megmunkálás mikéntjét.

Én nem voltam itthon Nagygeresden amikor  2012 Februárban valaki a Savária Múzeumból szemlét tartva kijött és a Múzeum tárgyait gondozatlannak restaurálatlannak titulálva döntött hogy azok nem jó helyen vannak. Viszik Szombathelyre a Savaria Múzeumba. Majd ott restaurálják, bemutatható állapotba hozzák.

 Amíg ennek a Gyűjteménynek a tulajdonosa a Sárvári Nádasy Múzeum, majd a Vasmegyei Múzeumok Igazgatósága volt, mennyi idő is lett volna a kiállított tárgyak restaurálására?

30 de lehet hogy 38 év. Annyira jó gazda volt, hogy a kiállítás egyetlen darabját sem restauráltatta senki. Lehet hogy a tanár úr  idelyében még a tulajdosnos részéről látogatta valaki a gyűjteményt. De-szerintem-hogy azokat restaurálással tartósítsák nem tartotta fntosnak.

Igaz vitrinek sem védték A HOZZFÉRÉST MEGAKADÁLYOZANDÓ A LÁTOGATÓKTÓL

Az önkormányzat 2000-ben át költöztette a gyűjteményt egy másik helyre. Értékesíteni akarta a tulajudonát képező Tanítólakás Iskola épület együttest. Az új hely kialakítása is százrezrekbe került a nyitvatartást is biztosította szerény megbízási dijért hetente egyszer.

Az óta a 12 év alatt nem tudom mennyit de jelentős öszeget költött a fenntartásra nyitva tartásra.

Akár egy falusi házba bemenve itt is megfogható körbejárhazó  volt minden. ,A vitrinben bemutatást hiányolta a szemrevételező.

A Favilla mint írtam egyben volt megállt magában ajándélkozása óta 30.40 évig.

Mi lesz belőle?

Ez a gyűjtemény mindig hozzáférhető volt még eredeti helyén is meg jelenlegi VOLT helyén is.

 Ha máshol sehol, itt az Interneten hozzéférhető lesz mig léltezik a rendszer, az idők végezetéig.

Ez az írás is meg ha erőm engedi még néhány amit meg irok.

Tisztelettel:Béres Kálmán.

nem múzeológus, nem gyűjtő

csak egy KISEMBER.

MÁS

Három ajtós Iratszekrény.

Áll egy terem sarkában. Nem egydül. Van ott egy fenyőfa állvány,  meg egy íróasztal Számítógép részére kialakított egysége társaságában.

 

A képen látszik egy tabló félig. Ez viszont biztosan hiányzik a leltárból. Ez része volt a Falumuzeumnak.

Annyira szokványos, hogy még a begyűjtők sem találták érdemesnek arra, hogy magukkal vigyék. Ránézésre lehet 80 éves, magányos bútordarab. Nem illik a társai közé sem.

Amit most leírok az nem a VALÓSÁG, CSAK FANTÁZIA szűlte.

Akkor ide le írom.

Talán él még valaki a faluban aki emlékszik a Bútor igaz történetére.
Kezdjük az elején. Hogyan került ide?

Ez tény.

Amikor a muzeum az eredeti helyéről át lett költöztetve. Az ott talált rengeteg irat könyv feljegyzés dobozokba csomagolva át lett mentve ide. Mehetett volna a papírgyűjtők kezére is. Akkor ez a töreténet nem íródna.

Aki gyűjtötte már nem élt. A családja sem tartotta szükségesnek, hogy magával vigye. Ez nem biztos hogy így van. Lehet hogy csak azt tudták őnekik nem fontos, a falunak meg érték lehet.

Most már tudom a falunak sem érték. Senki nem tesz semmit, hogy visszakerüljenek ide ebbe  a szekrénybe meg az árván maradt polcokra.

Az innen hiányzók nem a falumúzeum leltározott tárgyai. A tabló viszont igen.

 Azok a Múltunk  része. Majd valahol valamikor elő kerülnek. Vagy nem. Ki tudja?

Tehát ott volt a sok minden, ami nem a kiálítás része volt. Az egyik(ide írhatán a nevét) dolgozó mondta, hogy az iskolaépület eggyütes egyik épületében vannak szekrények. Nézzük meg. Odamentünk. Kinyitotta.

A helyiség talán a kamra lehett valamikor. Volt abban sok minden. A régi időkből. Félig összetört Pinpongasztal, Vaslemez kosárpalánk. Íróasztal romokban. Meg a kisz KB zászlója helyi szevezet jó munkáját elismerő felirattal. Ez is egyedi csak ide szólt.

Volt ott három szekrény is. Kettő,háromajtós, meg egy két ajtós. A két ajtós a fiatalabb. A két három ajtós láthatón ugyanannak a kéznek-kezeknek- a munkája volt. Csak az egyik volt ép állapotban. Nem volt benne minden polc, a másikból kiegészitettük. Ezt az ép szekrényt vittük át a mostani helyére.

A helyszín ahol addig volt, bennem a régebbi időket idézte. Ez itt a valamikori helyi KIsz szervezet hagyatéka.

Magára hagyva. 2000-ben nem is lett volna illő innen elvinni. Később ment a szemétbe, vagy az éghető része  tűzre. Ez nem biztos. Eltűnt láthatatlan. Az épület is. Az új tulajdonosa a falak tégláit értékesíti darabszámra.

A  szekrényre visszatérve. Emlékeimben kutatva  felsejlik. Ezek a szekrények voltak a Községi Könyvtár könyvtárolásra használt szekrényei a KISZ-t megelőző időben, de lehet hogy addig amíg a Községi Könyvtár is nem költözött. Volt a szekrény egyik polcán egy irat tartalmat jelző felirat, ez utalás volt az eredetére.

Ezek voltak a valamikori Körjegyzőség iratszekrényei.

Ide tartozik tehát leírom. Érettségi után(végeztem a Fiú.Keriben)akkor közgazdasági Technikum volt. A helyi Tsz könyvelője lettem, nem sokáig.

Néhány hónapig ki tudja ki és miért? Rám bízták a helyi könyvtár kezelését is. Nem volt nagy munka iratokat könyveket:Itt van címszóval adták átt és vették is vissza. Mind kettő hiánytalnul meg történt. Ebben az időben láthattam a fentebb leírt  jelzést, ami a szekrény eredetére utalt.

A fentiek alapján írtam a 80 éve a korára utalva. Körjegyzőség. Nagyon régtől volt. Előszőr a valamikori Nagy-Geresden. Majd község egyesítést követően a Kisgeresdi falurészen. A Zongor család meg üresedett házában.

A fénykép a házról:

 

A kép baloladalán a Zongor ház.

 Van Képeslap is, amin rajta van ez az épület. Itt szolgálhatott először a szekrény.

Most kifosztva, minden cél nélkül vár sorsára.

Helyem nincs, a család sem lenne elfogadó az öreg bútordarabot illetően. Pedig ha beszélni tudna, sok mindenek megélője volt. Sok embri sors emberi élet iratát, érdekes izgalmas könyveket őrzött magában.

 Béres Kálmán.

mint előzőkben.

Oldal: Mindenkinek.
Falumúzeum Nagygeresd - © 2008 - 2024 - falumuzeumnagygeresd.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat